Van olyan optikai szaküzlet, ahol a múlt találkozik a jelennel. A modern műszerek mellett a régen használatos eszközök is megtalálhatók, persze, csak a vitrinekben. Perjési Péter látszerész mester, az egyik szombathelyi, belvárosi optikai szaküzlet tulajdonosa szerint, ha az ember egész nap szemüvegek és órák között van, akkor ez egy idő után a szenvedélyévé válik, s elkezdi gyűjteni azt, ami ehhez kötődik.
– Harminc évvel ezelőtt teljesen másmilyen volt a szemészeti vizsgálat – mondja a látszerész mester. – Nem voltak eszközök, nem volt elektronikus mérőműszer, legtöbbször dioptria helyettesítéssel választották ki a megfelelő szemüvegeket. Nagy rutin kellett hozzá, sokszor próbakeretekkel vagy már kész szemüvegekkel próbálták megtalálni a helyes látszerész eszközöket. Kevesen értettek hozzá.
Perjési Péter hozzáteszi, hogy a nyolcvanas évek közepén változott a szakma, gyors fejlődés kezdődött az eszközöknél. Ezek pedig merőben megkönnyítették a munkát, mérhető volt a látáshiba.
– Én 1984-ben érettségiztem, akkor mentem el látszerésztanulónak – folytatja az üzlettulajdonos. – Akkor még Magyarországon gyerekcipőben járt a szemüveglencsék gyártása. Volt, hogy két-három hónapot is kellett várni a termékekre. Voltak már akkor is előre elkészített olvasószemüvegek, így, ha betértek az üzletbe, akkor próbálgatás után azonnal meg is lehetett találni a megfelelő darabot. A rendszerváltás előtt sokat változott a szakmánk, elindult az optometrista képzés is.
– A gyűjteményben található egy szemtükör, mellyel a szemfeneket vizsgálták, ez a darab az 1910-as és 20-as évek végén – fogja kezébe a törékeny darabot. – Található itt skiaszkóp is, ezzel határozták meg a látáshiba mértékét. Ezen kívül használtak régen réslámpát, mellyel az elülső felületeket vizsgálták a szemben, ilyet még ma is alkalmaznak. A vitrinben van jó néhány szemüveg, ezek közül több is 1900-as évek közepéből való. Akkor még teljesen más volt a szemüvegek felépítése, de a keretek nagy része már akkor is fémből és műanyagból készült. Található az üveg alatt cvikker is, amelynek nem volt szára, s egy csíptetővel kellett az orrhoz rögzíteni. Ez a monoklik továbbfejlesztett változata. Nagyon szép a kidolgozása, akkor minden kézzel készült, komoly tudás és szakértelem kellett hozzá. Aztán láthatók itt távcsövek és órák is vannak a gyűjteményemben.
A szakértő elárulja azt is, hogy egykor csak egy bizonyos réteg hordott szemüveget, inkább a képzett, iskolázott emberek. Ha régi fotókat megnézzük, sokan monoklival álltak a képre. Sokat változott azóta a világ, ma már egyre többen keresik fel az optikákat. A vizsgálathoz a modern műszereket használják, s a keretekre és a lencsékre sem kell hónapokat várni.